Egy fasza nap a városban

9. rész

Felszaladtam a szobámba, majd előkotortam a szekrényem legmélyén csücsülő táskám. Belepakoltam a könyveimet, hogy holnap ne kelljen szarakodnom vele. Előkészítettem egyet s mást és Andy-vel indultunk is.

- Nemsokára jövök!  - üvöltöttem az ősöknek.

Azt hittem, hogy ma is ugyan oda megyünk, de ezúttal a városba mentünk. 
- Olyan helyre kellett jönnünk, ahol sokan vannak. Itt nem fognak megtalálni. - mondta Andy bíztatva - Most csak sétálgassunk. 
Nehéz volt "csak úgy sétálgatni", hogy az emberek megvetetve néztek rám. Elment mellettem egy férfi, 25 körül lehetett. A szemét nem tudta levenni rólam. A homlokára ki volt írva: "Te meg hogy nézel ki?". Egy pár jött velem szembe, a nő, miközben végignézett engem csak cicceget és annyit mondott "Úrsiten". Nem mintha nem szoktam volna már meg, de még mindig bántó tud lenni... Egy pad mellett is elsétáltunk, amin egy csapat fiatal is ült. Utánam szólogattak 1-2 dolgot, cserébe az egyiknek a fején egy jókora madár szar landolt. Hozzátenném akkor, az égen egy madár se repült. 
~ Köszönöm Andy. - nevettem el magam, jó hangosan, hogy ők is hallják.
- Mit röhögsz? - szólt utánam az egyik fenyegetően.
A hátam mögé futott, amit az egyre hangosodó lépteiből hallottam. Meglökött és hátulról kigáncsolt. Sokan voltak az utcán, de senki sem segített, mikor látták, hogy megakar ütni. Mindenki a mobiltelefonjához kapott, de nem a rendőrség számát tárcsáztál, vagy esetleg valami hasznos telefonszámot. Nem. Videóra állították. Fel vették, ahogyan 5-6, nálam talán idősebb emberek, megvernének, miközben egyedül vagyok a földön. A fiú, már a kezét emelte ökölbe szorítva, hogy azzal üssön meg. Centik választották el az arcomat az ütéstől, mikor a srác keze hirtelen görcsbe rándult. Abban a pillanatban mikor, felakart állni a guggoló pózból, félre lépett. A bokája kificamodott, de nem is akárhogyan. 180 fokkal kifordult a lábfeje. Az agresszív őrültből, így lett pillanatok alatt egy sipákoló 7 éves. A másik fő ócsároló sem úszta meg. Mikor odarohant a haverjához segíteni, megbotlott és sikeresen pofára esett. Nos ő "csak" egy orrbetöréssel megúszta. A tömeg rajtuk nevetett, bár egy cseppet sem volt vicces. Még mindig a földön ültem. A tenyeremen horzsolások, amiből ömlött a vér. A nadrágom térdnél elszakadt. Ez önmagában nem is lenne gáz, mert szeretem a megtépázott gatyákat, de ebben a helyzetben nem igen tudtam a dolgok jó oldalát nézni. Tudtam, hogy a közelben van egy folyó, így hát oda szaladtam, kimosni a sebeim. Na meg, olyan nyugodt hely. Végre egyedül lehetek. 
Oda érve, szerencsémre senki se volt a környéken, ezért leültem a folyópartra öblögetni. 
- Sajnálom, hogy csak ennyit tehettem. - szólalt meg Andy a hátam mögül
- Sajnáld azt, hogy itt vagy. Mi a fasznak kellett eljönni ide? Tökéletesen megvagyok otthon is. Egyedül. Nem zavar senki, nem utálkoznak, nem bántanak. De megjöttél te. Aki azt sem tudom mi vagy. Hozod a bajt a fejemre. Semmi rosszat nem tettem, hogy ezt kapjam. - dühömben megfogtam egy nagyobb kavicsot és Andy-hez vágtam. Persze a kő csak átment rajta...
- Éppen ezért vagyok itt. Te semmi rosszat nem tettél, hát veled se tegyenek. Megvédelek a rossztól. Nem engedem, hogy bántsanak és, hogy bármi bajod essen.
- Mondhatom kurva jól végzed a dolgod. Eddig, csak valami fasz se tudja mi rángatott el, a te kis világodban. Ment szét a tenyerem. Elbaszódott a nadrágom, vele a térdem is. Megaláztak nyilvánosan. És mi az amitől sikeresen megvédtél? A huzattól a lakásban. Megtapsolnálak, ha lenne azon a kibaszott tenyeremen bőr! - ekkor könnyek árasztották el a szemem. A beszéd is nehezemre ment ezek után, úgy, hogy csak össze gubóztam, és ültem, sírtam egy helyben. 1 óra elteltével, teljesen lenyugodtam. Néztem a vizet fájó, kisírt szemeimmel. Jobb kezemet lassan a nadrág zsebem felé csúsztattam. Belenyúltam, majd lassan kihúztam belőle a bicskám. Előhajtottam belőle a minikést. A csuklómra helyeztem, a főerekhez. Elcsodálkoztam a régi vágás nyomokon. Még egyszer végig gondoltam, hogy akarom-e ezt. Nem kellett túl sokat filóznom az "igen"-en. Lassan végig húztam a kezemen. Nem éreztem semmi fájdalmat. Nem véletlenül... Kétségbe esetten próbáltam vagdosni magam, mikor láttam, hogy harmadjára se vágott meg. Elővettem a bicskából, az egyel nagyobb kést. Az is szar volt. Sőt. Egyik benne rejlő szerszám se sebzett meg.
- Úgy sem fog sikerülni. Nem engedem. - ült le mellém Andy
- Miért kell neked ebbe is bele avatkozni? Hagyj engem egyedül, örökre!! - arcomat beletemettem a kezeimbe és zokogtam.
- Azért vagyok, hogy megvédjelek. Túl ironikus lenne, ha hagynám, hogy megöld magad.
- Megvédeni, megvédeni. Csak ezt tudod mondani, de te is tudod, hogy rohadtul, nem segítettél semmit! - fakadtam ki - Tudod mi lenne ha nem lennél itt? Bőr a végtagjaimon és talán jókedvem, de nyugalmam biztosan lenne!
- Amy. Fáradt vagy. Lassan sétáljunk haza és kialszod magad. Kérlek. - túl kedves és megértő ahhoz, hogy ezt is leszóljam. Úgy, hogy fölálltam, de véletlenül se arra mentem amerre ő akart. 
Útközben próbáltam magamat egy kicsit rendbe szedni. Még se állíthatok így haza... Mit fognak hozzám szólni?... Sajnos a sebeim begyógyítására még nem vagyok képes, de addigra a vérvörös szemem rendbe jött. A hajamat is kifésültem az ujjaimmal. A ruhámat leporoltam, ami a földön fetrengéstől lett csupa retek. Haza érve szerencsémre a szüleim mással voltak elfoglalva, de Tim rá jött, hogy van neki egy nővére, akivel most, azonnal, ott helyben játszani kell. Jókor, mondhatom... Mondtam neki, hogy dolgom van, majd máskor és azzal a lendülettel felmentem a szobámba, magamra zártam az ajtót és bedőltem az ágyba. Pár másodperc múlva el is aludtam.