Imádom a szomszédokat...

8. rész

Haza fele is ugyanarra mentünk, mint odafele, ezúttal viszont alaposan megfigyeltem, hogy a házunk mikor tűnik fel a semmiből, hamár odafele csak úgy eltűnt...

- Minden úgy van megcsinálva, hogy ne legyen feltűnő. - szólt Andy - lehet, hogy oda fele, hírtelen köddé vált, de ha direkt figyeled, akkor semmi "varázslatos cucc" se fog történni.

- Csalás... - motyogtam, de Andy csak elnevette magát - És azt elárulod, hogy hova mentél, mikor ott hagytál egyedül?

- Öhm, ezt vettem neked - és ekkor elővett a zsebéből egy karkötőt. Nem volt valami elragadó látvány, de láttam/adtak már borzalmasabb csecsebecsét is .

- Nekem? Minek?

- A mai incidens után, jó lenne ha hordanád. Tudom nem a leg... Hogy is mondjam... a legszebb amit valaha kaptál, de ezzel egy időre biztonságban maradsz, az én jelenlétem nélkül is.
- Mi fog történni, ha felveszem?
- Csupán nem látogatnak meg a házatokban az árnyak. Elég akkor hordanod, mikor nem vagyok jelen. De ez sem ad örök biztonságot. Pár óráig elég csak...
- Azt akarod mondani, hogy egyedül hagysz ezek után?
- Muszáj. Csak egy kis időre. De utána itt leszel veled ne aggódj. - ezzel elbúcsúztunk egymástól, hisz haza érkeztem.  Szorosan magához ölelt, majd eltűnt.
Fel osontam a szobámba, megpróbáltam a leghalkabb lenni, hogy senkise vegyen észre, de apám már az előszobában várt rám... Várt, ébren volt, pedig már hajnali 2 körül volt az idő.
- Apa. Nem aludnod kéne már? - próbáltam magamra meglepettséget és egy műmosolyt erőltetni, de nem volt túl nagy alakítás. 
- Ezt nekem kéne megkérdezni, nem? Hol voltál? Anyáddal halálra aggódtuk magunkat.
- Mondtam, hogy csak későn jövök haza.
- Azért azt még meg szabad kérdezni, hogy hol csavarogtál idáig?
- Öhmm... - Andy bazdmeg... megígérted... - hát, csak sétáltam. A ...környékek... igen a környéken. Hisz hova mehetnék? Egy másik világba? - legszívesebben pofon vágtam volna magam. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy ezt mondom?
- Nagyon vicces mondhatom... Na, mars föl aludni
- De ugye anyának nem mondod, meg, hogy ilyen későn jöttem haza?
- Meglátjuk... - ez nála egy igent jelent
- Köszönöm - majd fölszaladtam a szobámba
Fáradt voltam, úgy, hogy egyből mentem is aludni. Ami most történt velem, azt nagyon ki kell pihenni, főleg, hogy holnap után suli... Vagy... 
~Mennyi az idő? - kérdeztem magamban és megnéztem a fali órámat. - Hajnali 2 múlt... A francba, akkor holnap suli. Remélem Andy tőlük is medvéd... - s rajta gondolkozva, egy mosollyal az arcomon aludtam el.
Reggel igen nyűgösen ébredtem föl, délután háromkor. Andy már az ágyam sarkában ülve várt rám.
- Hello Andy. - köszöntem alig hallhatóan, hisz a beszédhez is fáradt voltam - Mit keres rajtam a takaróm?
- Jóreggelt - állt föl és nyomott egy puszit a homlokomra - mikor megjöttem vacogva találtalak az ágyadban, így hát betakargattalak.
- Minek? Had fázzak csak meg... Legalább nem kéne suliba mennem egy jó darabig
- Ne aggódj amiatt. Ott is minden rendben lesz - mosolyával próbált bíztatni... de csak próbált
- Persze. Én is ezt mondom már 4 éve, minden Szeptember 1-én a suli kapuja előtt...
- Ne legyél ilyen negatív.
- Ha valaki negatív, az igazából pozitívan áll a dolgokhoz,  hisz abban, amit gondol, csak jobbra fordulhatnak a dolgok.
- És még én vagyok a bonyolult... - mondta fejrázás közben
Felkaptam a fejem egy hatalmas durrogásra/mormogásra.
- Lehet le kéne mennem enni... - és kilebegtem a szobámból egyenesen le a hűtőhöz - nézzük csak mi van itt...A szemem megakadt egy fincsi natúr yoghurt-on. Andy kikapta a kezemből.
- Kicsit romlott...
- Dehogy romlott. Honnan tudnád... - megnéztem mi van az aljára írva. - Upsz... Egy kicsit... pár napja... 2 hónapja hűsöl ebben a szarban.
- Megmondtam. - nézett rám Andy azzal az önelégült mosolyával
- Jól van na... keresek valami mást - fordultam ismét a hűtő felé, s közben szemeimet forgattam. 
Tim reggelijének a maradékát találtam meg (Hmm nyami...) Már csak pár villányi tojás rántotta volt. Elég is volt annyi, hisz az étvágyam kb. a nullával volt egyenlő. Ideges voltam a holnap miatt. Suli...
- Mondtam már, hogy ne izgulj amiatt.
Lépteket hallottam a szüleim hálószobája felől. Anyám jön nagy kegyesen.
- Jóreggelt - mondta, vészjósló hangsúllyal.
- Reggelt?
- Most keltél, nem igaz? - még mindig az a hangnem... Ilyenkor nagyon félelmetes tud lenni - Hányra értél haza?
- Öhm este 9-10 fele. - néztem rá zavartan 
- Érdekes apád 10 óra utánt mondott... A szomszéd nő, meg azt, hogy hajnali 2 fele, magadba beszélve jöttél...
- Tudod milyenek az öregek. Beszélnek össze vissza, főleg ez... Mióta 15 évesen megdobáltam a házát tojással Halloweenkor, azóta bármit megtenne, hogy lejárasson.
- Jól van kislányom, te tudod. - ezzel elsétált, de a hangnemből arra következtettem, hogy itt még nem ért véget a téma
~ Azt hiszem fölmegyek a szobámba és bepakolok holnapra...
- De siess - már megint üveges tekintettel bámulta a falakat, majd megcsapott egy hideg szellő.