Így már világos

6. rész

Felpattantunk és mentünk tovább.
- Khmm - Krákogott egyet Andy - Az előbbi hangnemért bocs, mint már mondtam feszült vagyok.
- Semmi... már megszoktam az ilyesmódon való beszédet. Sokszor megesik, na de, miért is vagy feszült?
- Említettem már a napi 24 órás vigyázást, ugye bár. Ez számomra leterhelő és borzasztóan fárasztó. Igen, ilyenkor jön az, hogy "Menjek aludni, pihenjem ki magam és nem leszek fáradt"... Ez nem igazán így megy. A Te világod az nem az Én világom. Nekem ez itt nem az otthonom. Az itt lét nekem nem ugyanolyan, mint az ahonnan én jöttem. - csak tágra nyílt szemekkel figyeltem arra amit mond. Hihetetlennek hangzott, amit a világokról próbál nekem mondani és elképzelni se nagyon tudtam. Ezért csendben hallgattam minden szavát - Amit csinálok az 10x annyi energiát igényel mint neked. Ezért volt az, hogy néha-néha eltűntem egy kis időre. De ezentúl nem mehetek mellőled sehova. Emiatt is kértelek, hogy ne nehezítsd a dolgom. Érted?
- Azt hiszem, igen értem. De miért kellett olyan sürgősen elmennünk otthonról?
- Nem szabad, hogy rád találjanak. Már pedig jó helyen puhatolóztak. A házatokban érezték mindkettőnk jelenlétét, ezért kellett idejönnünk, ahol nem keresnének. Késő este indulunk csak haza, addigra remélem kitakarodnak a házatokból.
- Kiknek nem szabad rámtalálni? Andy, kezdesz nagyon megrémíteni.
- Ezt, majd később elmesélem, de ne aggódj, amíg engem látsz. - ezzel szorosan magához húzott és sóhajtott egyet. Fejemet a mellkasára hajtottam, hisz csak odáig értem fel. Nem vagyok túl magas alkat, ami azt illeti 160 körül vagyok.
- Kérdezhetek rólad?
- Hát, az attól függ, hogy mit. - pillantott le rám a majdnem 2 méter magas Őrtornyom
- Elárulnád, hogy mi vagy?
- Mindenki másnak hív. Valaki Őrzőnek, Angyalnak, vagy "Úristen egy szellem"-nek. De van aki csak Andy-nek. Ki mit lát bennem.
- Nem úgy volt, hogy csak én látlak?
- Nem te vagy az első, akire vigyáznom kell. Úgy, hogy rajtad kívül sokan láttak már, de egyszerre mindig csak egy.
- Szóval, mivel most én látlak, téged, ezért más nem? Az elődeim se?
- Ők se. Sőt, ők már nem is tudnak rólam. Miután elvégeztem a dolgom valakinél, el kell intéznem, hogy ne emlékezzenek rám. Még a végén diliházba kerülnének. - mind ketten elnevettük magunkat.
- Én se fogok rád emlékezni? - kérdeztem szomorúan
- Te sem.
- És ha szeretnék?
- Sajnálom, nem tehetek kivételt. Tényleg sajnálom... Akikkel előtted volt dolgom azok mind... Húha. Azt hiszem rájuk én nem akarok emlékezni. Hisztis picsa volt az összes... De te más vagy, mint ők.
- Ezt a "más vagy mint ők" szöveget gyakran megkapom, egy rámköpés kíséretében. De amúgy hányan voltak előttem, akiket megkellett védened?
-Kb 5-6. Kezdőnek számítok.
- Látszik. Fiatal is vagy, kb 20?
- Pont annyi. De nem fogok tovább öregedni. Egyszer én is meghalok, de a testem még mindig egy 20 évesé lesz. Ez is kicsit bonyolult.
- Kicsit az, de értem. És ez a festék az arcodon micsoda?
- Én csak War paint-nek hívom. De ahonnan én jövök, csak nekem van ilyen az arcomon. Mondhatjuk, hogy ott én is különc vagyok.
- Nah, egy közös... Mindkettőnket furának tartanak.
- Nem véletlenül te jutottál nekem feladatul. Na de megérkeztünk. - szólalt meg még mindig a semmi közepén - Most le kéne hunynod a szemed egy pillanatra. - Meg fogta mind két kezem és szorosan magához húzott. Pár másodpercre iszonyatosan hideg lett, levegő is alig volt. - Kinyithatod - nagy köhögések közepette magamhoz eszméltem - Jaj... Hát azt elfelejtettem, hogy levegőt is vegyél előtte.
- Jaj hát akkor bazdmeg - vágtam hason, egy kisebb mozdulattal, mire bedurciztam, erre Ő széles mosolyra húzta a száját. Elindultam egyenesen, amerre a kitaposott út vezetett, nem oda figyelve, hogy Andy merre megy.
- Öhm, az a duzzogó lány ott a távolban! - Kiabálta. Erre a mondatra megálltam, és elmosolyodtam, de úgy, hogy Ő ne lássa. - Igen te, az az út a hülyéknek van. - először azt hittem, hogy csak poénkodik. Majd hirtelen mellettem termett és a fülembe súgta - A másik irányba megyünk. Ha továbbra is ezen az úton mész meghalsz.
- Ha ha ha... Mondhatom nagyon poénos.
- Amy, te nagyon naiv. Ez az út, arra van, hogy ha egy hozzád hasonló, nem ide tartozó személy, ha valahogyan ide tévedne, akkor a rossz irányba vezessék és megöljék. - Nem szóltam semmit. Inkább csak elszégyellve álltam vele szembe, az egyik szemöldökömet felhúzva. - Na gyere! - fogta meg ismét a kezemet és maga után húzott, immáron az ellenkező irányba.