Első nap a suliban

10. rész

Éjjel rossz álmok gyötörtek. Többször is zihálva, s könnyekkel küszködve ébredtem. Már, mikor harmadjára is ugyanabból a rémálomból keltem föl, már nem tudtam vissza aludni. 1. nem is akartam, 2. kiment minden álom a szememből. De hol van Andy? Mindig mikor felébredek, ő mosolyogva vár rám. Körbenéztem a szobában és láttam, hogy a puffomon, a falnak dőlve, nyitott szájjal alszik. Nagyon édes volt. Lehetek rá tovább dühös? Ránézek és minden, ami miatt eddig haragudtam rá, köddé válik... Odatipegtem hozzá, lehetőleg halkan, hogy ne ébresszem föl, és nyomtam a homlokára egy puszit. Ezután kiültem a nyitott ablakom párkányára és ott töltöttem el az este hátralévő idejét. Öhm... 5 perc múlva megszólalt az ébresztőm...
- Mi a fasz?! - káromkodtam el magam - máris reggel 6? - ránéztem az órámra és igen, pont annyi volt az idő, hogy kelnem kelljen. Elmentem lefürödni, sminkelni, hajat csinálni és közben magamban küldtem melegebb éghajlatra a sulit... késésben voltam, mikor még mindig azon tököltem, hogy mit vegyek föl. Végül a szokásos mellett döntöttem.
- Kicsim!! Igyekezz 2 perc múlva itt a suli busz! - kiált föl anyám
Vállat vonva ugyanolyan lassan tettem a dolgomat. Direkt akarom lekésni, nem szeretnék még plusz 2 percet sem egy légkörbe kerülni az én szeretett utálóimmal. A végén menet közben ugranék ki az ablakon, úgy felidegesítenének. Az ablakból figyeltem, hogy a busz elhajt a házunk előtt, az az lekéstem.
- Nos indulhatunk? - kérdezte Andy
- Ja. - válaszoltam halkan, némi gondolkodás idővel az elején
A suli nincs messze a házunktól, ezért csengetésre pont a suli elé érkeztem. A kapu előtt megtorpantam. Álltam ott vagy 5 másodpercig. Andy kérlelt, hogy mennyek már, de nem bírtam. A lábaim mintha gyökeret eresztettek volna. Kisétál hozzám a portás, aki egyébként egy nagyon kedves nő.
- Szerbusz Amy. Gyere be, már becsöngettek. Ne késs el az első napon.
- Jóreggelt. Én nem.. csak. - álltam zavartan, még mindig az ajtóban - Megyek... - mosolyogtam a nőre és elindultam a terem felé. 
A tanár még mindig nem volt bent, úgy, hogy ezt megúsztam. A szokásos helyre akartam ülni. Szerencsémre senki se foglalta még el. Minél közelebb értem a padomhoz, annál több halk kuncogást hallottam. Néhányan össze súgtak a hátam mögött. Helyemet elfoglalva, megpillantottam egy írást a pad tetején. "Emo ide" és egy nyíl mutatott pont oda ahol ültem. Sokan felröhögtek, mikor látták, hogy elolvastam. Elővettem a múltkori bicskát a táskámból és azzal kapartam le a feliratot. Mással nem igen tudtam, mert voltak olyan kedvesek, hogy alkoholossal írták föl...
Andy szótlanul ült mellettem és szégyenkezve nézte végig az "ember" társaimat.
- Ne aggódj vissza kapják
~ Légszi ne. Megint az lenne mint a múltkor.
Az ofő idegesen sétált be az osztályba.
- Cameron, gyere be kérlek. - szólt ki a folyosóra. De ki az a Cameron? Nem sokáig hagytak kétségek között hánykolódni, hisz abban a pillanatban be is lépett az osztályterembe egy ismeretlen alak.
- Azt hittem jópasi lesz... - szólt be neki az osztály khm... kurvája. Bár, nekem szimpatikus volt a srác.
- Nos ugyebár már mondtam 20 perccel ezelőtt, hogy lesz egy új osztálytársatok. Legyetek vele normálisak, rendben? Fiam mutatkozz be kérlek. - nem tudom miért, de a tanár úr, mindenkinek azt mondja, hogy "fiam". Baszott idegesítő tud lenni... 
- Cameron Black vagyok, 17 éves, Angliából utaztam ide apámhoz. 
- Jó, jó, jó senkit sem érdekel. - szólt közbe ismét a ribanc, akit amúgy Jenny-nek hívnak.
- Köszönjük Cameron, foglalj helyet.
Mivel az egyetlen szabad hely mellettem volt, ezért itt foglalt helyet. Andy-nek nem tetszett a dolog, ahogy az arcán láttam. Kissé flegmának is tűnt, mikor felállt mellőlem, hogy Cameron ülhessen mellém.
- Na, a két depressziós... Ha ezek itt össze jönnek nekem, akkor örök sötétséggel fogják elárasztani a sulit? - szólt be Jen és abban a pillanatban, a padján lévő forró kávéval megtöltött pohár, az ő babarózsaszín toppján és mini szoknyáján landolt. Inkább nem nevettem, de megtették helyettem a többiek. Persze a csajnak hiszti rohama támadt és visítva rohant ki a teremből. A 2 pincsi kutyája, akik úgy nyalják a seggét, mintha Nutellával bekent nyalóka lenne, utána futottak (vagy legalább is futni próbáltak a 10 cm-es holdjárójukban) mindenféle színes, vattacukor illatú törlőkendővel a kezükben. Rémálom... A tanár is a fejét fogta már tőlük. A hisztiszünet után el is kezdődött az óra. Igaz, csak szabad foglalkozás volt, elvégre első tanítási nap. A kínos csendet Cameron és köztem, én törtem meg.
- Hello. - mosolyogtam rá
- Cső. - viszonozta a mosolyt
- Mióta laksz Amerikában?
- Öhm... 2 hete, ja nem 1,5 hónapja. - furcsa volt. Azért 2 hét és 1,5 hónap között van különbség. Nem nehéz eltéveszteni, de mindegy.
- És miért költöztél ide?
- Az nagyon bonyolult.
- Értem. - nagyon bonyolult? wtf? Itt a beszélgetésünk véget is ért. Andy még mindig figyelte és figyelte. Nem tudom mit néz rajta ennyire. Még a végén én szégyenlem el magam, de még jó, hogy Cameron nem látja. Lehajtottam a padra a fejem, karjaimat köré fontam és próbáltam egy picit pihenni.

Cameron Black

az új osztálytárs